Vagy pöttyöstúrórudis, mindegy. :) Egyébként nekem tetszik a kezdeményezés attól még, hogy úgy jön le, mintha kifiguráznám... És lássatok csodát: magyar címet kapott a poszt! Szeretgessétek csak, hiszen már vágjátok, hogy ez ritka errefelé, akárcsak az új bejegyzések.
Igen, nem akartam valami lehangoló írással jelentkezni, ez sajnálatos módon nem fog sikerülni. Mert eléggé lehangoló mostanában körülöttem egy-két dolog. A legújabb, hogy a zenét csak hallgatom. CSAK HALLGATOM. - Cssss, ne kiabálj! - De rossz... és mást úgy sem tudok csinálni, ez a tehetetlen düh.
Borzasztó. Tudom, hogy a legtöbb zenésszel már megesett, hogy undorodik a hangszerétõl/hangszereitõl, és aztán meg bûntudat gyötri, hiszen ez az elsõ számú szerelme, ami mindenek felett áll, és képtelenség hanyagolni! Hát... nekem már egy ideje sikerült. Egyszerûen valami ihletet elvesztettem, nincs most semmi, ami ösztönözne a gitározásra. Szörnyû! Hát milyen basszusgitáros vagyok így?! Milyen alapon ez a blogom domain-je?! Nem tudom, most tényleg nem, azt sem, hogy ez meddig fog tartani, az sem, hogy ki/mi fog ebbõl kigyógyítani, és bárcsak jönne valami okos ember, aki megmondaná. Aki nagyonagyonmegmondaná! Bár lehet, elég volna egy beszélgetés is, esetleg egy pofon... Egy amolyan "Tedd a dolgod, szedd már össze magad!"-pofon.
Megint nagyszerûen elbeszélgettem magammal. Itt és most (jé, van egy ilyen dal is...). De már amúgy is megtárgyaltuk az összes énemmel, hogy itt már valóban csak ülni tudok és várni. Valami szebbre. Hadd jöjjön!
Eléggé végem van a zenélés nélkül. Mást soha nem fogok ennyire élvezni - jó, egy szemesztert tanulnék Roxfortban Erasmusszal, esetleg az Eiffel-tornyot is kibérelném egy estére Gaspard Ulliel-vel, de a gitárom nélkül csak ici-pici, elveszett kislánynak érezném magam Roxfortban is, és a tour Eiffel bármelyik emeletén is...
Szóval, mit tegyek, hogy megint azt érezzem, amit eddig éveken át folyamatosan? Az akarás megvan, meg is volt mindig, de ez kevés.
(Egyébként boldogan tudatom veletek, hogy most a franciatudományaim is szabadságot vettek ki a hétre, és íme még egy valami, amibõl nem brillírozok...)