E/1 - eper1

it's not that i don't feel the pain, it's just i'm not afraid of hurting anymore

I'm standing still as you leave me now

2012. május 25. 19:49 - *tournesol*

Egyáltalán nem akartam egy ilyen bejegyzést írni, és nem is gondoltam volna, hogy el fog következni hamarosan. Gondoltátok volna, hogy így tudok valakihez kötõdni, hogy ilyen nehéz túllépni dolgokon (fõleg azon, hogy egyszer már begépeltem ezt a szöveget, és kitörlõdött...)? Mert elmegy, itthagy, és talán el is fog felejteni, vagy soha nem is látjuk egymást többé, esetleg nem hallok róla már soha. Hihetetlen, hogy valóra váltja a legnagyobb álmait, elmegy Birminghambe, hogy lantot tanulhasson. Örülnöm kéne vele együtt, de nem megy. Dühös vagyok, szomorú, csalódott, össze vagyok zavarodva. Még sosem éreztem ilyet, jóllehet, még nem kerültem ilyen helyzetbe sem... Képtelennek tartom magam arra, hogy szeptemberben bemenjek a gitárórámra, és valaki más arcát bámuljam, valaki más módszerét tanuljam, biztos hozzá lehet szokni, de még szeretném azt hinni, hogy nem. Lehet, hogy nála jobb tanár is akad, jobb ember is, hatékonyabb módszer is, de õ pótolhatatlan, kitörölhetetlen az életembõl. És most meg itt bõgök, mint egy kisgyerek... Annyira fáj... Egyszerûen, nem tudom, képes leszek-e valaha elengedni. Nagyon megszerettem! Nem úgy, persze, de gondolhatjátok kislányos rajongásnak, szerelemnek, bár ez nem igaz. Négy év alatt számtalan dolgot tapasztaltam, újakat fõleg, amit õ mutatott meg, fontos nekem, még ha csak a tanárom, akkor is. Hiányozni fog, igazság szerint már most hiányzik, holott még el sem ment, sõt. Mindenképpen hálával tartozom felé, de még nem megy a "mindent gondoljunk át tiszta fejjel, emlékezzünk a szépre" rész. Majd lesz olyan, sõt, nem is olyan sokára csak az marad, no meg néhány naplóbejegyzés. Iszonyú rossz ez az egész... Biztos, hogy hagytam ki pár fontos vagy kevésbé fontos részt, de az elsõ szöveg kitõrlõdött sajnos, ez a második verzió, és ez már nem elsõ felindulásból íródott, könnyes szemmel, kicsit nyugodtabb hangvételû kiadást kaptatok.

I’m standing still…
I’m just standing still as you leave me now
I’m just standing still

The wind has come along, time is dead and gone
Is there anything left here to say?
I can put my arms around the emptiness I found
Find a way to make you stay

I’m standing still, I’m standing still
As you leave me now, yeah
I’m standing still, I’m standing still
As you’re walking out
I’m just standing still

 /Roman Lob - Standing Still; jogok nem hozzám tartoznak/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tournesol.blog.hu/api/trackback/id/tr125996229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása