Nem igazán, hogy a címre válaszoljak (Beszélsz-e franciául?)... Azt hinné az ember, másfél év alatt, heti 3 órában már valahova jut a tudással, és esetleg ki tud köhögni egy értelmes mondatot, vagy legalább megérti, ha magnón hallgatja a CD-t. Hát nem. Vagy csak én nem. Kezd az agyamra húzódni, hogy én vagyok az egyetlen lélegzõ emberi lény, akinek problémát okoz, hogy elsajátítson egy idegennyelvet, holott, mindenki azt mondja, van érzékem hozzá, és eddig én is így gondoltam. Akkor most nincs? Ez az jelenti, gondolom... Valami komoly gond lehet velem, hogy így kicsesztek szerény személyemmel. Végre azt hittem, hoyg "ezaz, ha már számolni nem tudok, legalább beszélek majd néhány nyelvet", erre meg... Esélyes, hogy belém oltottak valamit, ami képtelenné tett a francia nyelv elsajátítására, bár tényleg gyönyörû nyelv, odáig vagyok érte, valahogy mégsem tudok zöld ágra vergõdni vele. És ilyenkor jön a tanárom, hogy "minden nap 20 perc francia, és akkor menni fog". Hát... ja... pedig, esküszöm, nincsenek gyenge képességeim, hiszen megvan a nyelvvizsgám angolból, és én tényleg minden nap húszpercezek, az mp3 lejátszóm felét francia zenék teszik ki - tudniillik, imádom õket (pl. Mickaël Miro, Grégoire, Lara Fabian, Anggun stb..), de mégis ezt a blogbejegyzést írom arról, hogy milyen szerencsétlen is vagyok. Ja, tudom, nagyon égõ sajnáltatni magam, de a haszna ennek a bejegyzésnek csak annyi, hogy kidühöngjem magam, hogy aztán jót röhögjek azon, milyen szánalmas vagyok... jeee...

Szóval, kérlek, adj erõt ahhoz, hogy ne adjam fel ezt az egészet, és ne égessem el rituálisan minden franciakönyvem, hanem végre összeszedjem magam, és kesergés helyett inkább megoldást találjak! És igen, ez most csak egy sima felszólítás, nem szólt senkinek konkrétan, néha csinálok ilyet... a naplómmal is kellemesen elcsevegek néha... még mindig nem szoktam le arról, hogy egy köteg papírhoz beszéljek, gáz, de néha jól esik...

Ja, és még mindig fene a franciába... ^^;;

Ennyi, bocs a fárasztásért :D