...és a vihar hirtelen jött el, szétzúzva a békességet, ahogy jöttél te is. Elõtte feszült csend volt, s idill, de már sötét felhõk keretezték a horizontomat. Egy másik kilátásra vágytam, tiszta égboltra, áldásra. Sudár jegenyékkel határolt vidékre, melyek árnyékában virágok ingatják kecses fejüket, és hívnak játszani. De ily kegyben nem részesített sem isten, sem ember, s már nem bánom. Boldogságból nem születhet mûvészet. Ezért hát inkább köszönettel fordulok feléd. Köszönöm, hogy jöttél, és elhoztad a változást, amire szomjaztam régóta. Bánom is én, ha szeretsz, ha megvetsz, de belõled merítek ihletet, érted ragadok papírt és ecsetet, te lehelsz életet még a szürkébe is. Ki vagy hát, drága múzsám?