Ahogy a cím is mondja, csak kívánnom kellett, hogy résztvegyek egy matekversenyen, meg is valósult. Csak sajnos "kis" fáziskéséssel. És a kis jelzõ most körülbelül 7-8 évet foglal magába. Kisebb koromban ugyanis, nagyon szerettem a matekot, sõt, mondhatni kedvencem volt egy idõben. És, akkor valószínûleg nem úgy szerettem volna elmenni egy ilyen megmérettetésre, hogy a megoldandó feladatból csupán annak a számát sikerül felfogni. Na, jó, ez azért túlzás. Lényeg, a lényeg, mostani fejemmel soha a büdös életben nem szándékoztam volna benevezni magam önként. És nem is ez történt, persze. A matektanárunk az egész osztályt benevezte. Királyság! Bár, okos lennék matekból, de sajnos, ez a rész teljesen hiányzik a szerkezeti felépítésembõl. Viszont a jó hír, hogy egy másik tanár nem tudott semmit arról, hogy az ottlétünkért simán nem kapunk ötöst, és õ minden további nélkül megígérte, hogy aki elmegy, és csinál is valamit, az bizony kap. :) Mázlim volt, mert volt egy angol nyelvû feladat, amit lefordítottam, csupa olyannal dolgoztam együtt, akik vágták a témát, és így mégsem csak ültem ott. A hangulat kétségkívül jól telt, és naná, hogy a mi csoportunk volt a legjobb. Szerintem... ;)Most pedig már azt is tudom, hogy a kívánságok és az álmok bizony valóra válnak, lehet, hogy nem akkor, amikor szeretnénk, de a végén jól is elsülhet a dolog.