Igen, nagyban készülök a nyelvvizsgára... Annyira, hogy már nem is vagyok képes tanulni, nem azért, mert tudom, hanem mert nem fogja fel az agyam. Hihetetlenül para vagyok, pedig azt hittem, majd az írásbelitõl fogok jobban félni, erre most kiderül, hogy a szóbelitõl! Ne már... Hiszen csak beszélni kell... Reménytelenül maximalista eset vagyok, szétizgulom magam minden hülyeségen - mondjuk ez nem az -, és amit tudok, még azt is képes vagyok megkérdõjelezni. Jó példa erre a tegnapi gitárvizsgám, ami rendhagyó volt az életemben, az tuti. Nem értem rá elmenni a hivatalos vizsgára, ami egyben koncert is, és a pótvizsgán pedig nyelvvizsgázok pont, így történt, hogy egy nappal a vizsga elõtt megtudtam, hogy juj, akkor holnap van a nagy nap... Hát... ez... remek... És ráadásul nem is Nelli nénit hívja be a tanárom, ahogy az meg volt beszélve, hanem Zsoltot, aki amúgy jövõre a tanárom lesz, aki amúgy a gitárzenekar vezetõje, aki amúgy a gitártanárom tanárja, de mellékes. Igazán, nem is lényeges, csak éppen a megfelelési kényszer újult erõvel tört rám. Nagyszerû! Hát még Nelli néninek is jobban örültem volna, aki mellesleg mindenki utál a zenesuliban, mert õ úgy is hegedûs, nem ért az a gitárhoz. xD Aztán hál' égnek, a bõrkeményedés visszavarázsolódott az ujjaimra (már hiányoztak a kis édesek :) ), így könnyebben tudok hangosan játszani, majd megjelent Zsolt, végszóra, és akkor kezdõdött a vizsga. A duót, amit barátnõmmel elõadtunk, hát kicsit elbénáztam, mondtam én, hogy nem tudok belépni, a tanárom bele is énekelgetett, kicsit sem volt gáz. Utána a szólóm egész tûrhetõre sikeredett, aztán Zsolt a végén így fogja magát, odajön mellém, elkéri a gitáromat, és elkezd tanítani, mintha már most hozzá járnék, és mondja, hogy ezt õ így meg így csinálta volna. Egyemmeg. :D Közben meg elég egyértelmûen célozgatott rá, hogy mivel elmegy Mihálylelkünk, azt szeretné, ha hozzá járnék, sõt mi több, a gitárzenekarba is kellek. Amúgy tudom, már pályázik rám vagy másodikos korom óta, minden vizsgámon gratulált - csak nekem -, ami azért melengeti a kis lelkecskémet, valljuk be. Megyünk ki Nórival, Misi bá' vigyorog ránk, Zsolt meg elkezdi: "Lányok, a 3mas megvan" és röhögve továbbmegy. Hát öcsém!
Ma reggel kénytelen voltam korán kelni, mivel tagnapi napon, a leendõ tanárom meghívott a szakis srácok vizsgájára. Ez merõben más, mint a miénk. Az tart kb. két percig egy embernél, és két darabot játszunk, na, itt meg vagy negyed óráig, mivel egy ember 4, azaz négy(!) eszméletlen hosszú darabot játszik. És voltak öten = másfél óra. Még aludhattam volna igazán, mert valami nagy emberkét vártunk, és õ bizony fél órát késett - a kis szemét. Bár elvileg jófej csávó... Én helyet foglaltam Misi mellett, mivel Nóri nem tudott eljönni, õ meg legalább szóval tartott, egy darabig csendben ültünk, majd megszólal: "Valószínûleg a Zsolt fog tanítani szeptembertõl", itt csináltam volna egy olyat, hogy "Na, nem mondod?!", de egyrészt, nem tegezhetem le a huszonkilenc éves tanáromat - úúú, de gáááz -, másrészt nem vagyok bunkó - annyira. Szóval csak kis aranyosan maradtam a "Hát...jó." szövegnél. Az öt srác meg nagyon jól játszott, és fhuuuu... Én miért nem így és õk meg és jó darab és hosszú és de nehéz és ááá... És az egyik csávó még mindig tök helyes. Persze, hogy õ volt a legjobb :3 Kinéztem magamnak - najó, vicc volt.

Egyik régebbi gitáros pajtim elkezdett ékszereket készíteni. Ez itt a reklám helye, asszem. Tehát, Adri belelendült, és fantasztikus, egyedi készítésû nyakláncok, fülbevalók, karkötõk, gyûrûk születnek a kezei között. Valahogy úgy jön le, mintha a szeretett és nagyra becsült viktoriánus stílus egy tálba borult volna a steampunkkal, és ennek jegyében a gyöngysor és a megkopott óralap valamint az alátét és sok csavar hihetetlenül mutat együtt. Érdemes benézni a boltjába, a Meskán. Ja, a legjobbat kihagytam, Adri még csak tizenhat! :D Vessetek egy pillantást az ékszereire, és válogassatok, ha tetszik, nekem nagyon bejött, és sajnos a bõség zavarában még azt sem tudom eldönteni, melyik a kedvencem.
Rubbersoul/Adri mûhelye

Átrendeztem a szobámat. Oké, anyu segített, és szerintem szuper lett. Nemcsak a hely több benne (számûztük a piros levegõbútort), hanem világosabbnak és kiegyensúlyozottabbnak is érzem. Jó benne lenni. Máskor alig fértem el az íróasztal és az ágy között, most meg vígan táncolhatok köztük. A Harry Potteres paravánom is át lett helyezve, és ha valaki az ajtóban áll, úgy nem látszik, ha nincs beágyazva, elég praktikus dolog.

Majdnem vége a sulinak, már csak alig kell jönni pár napot, de már tanulni úgysem fogunk. A lényeg, hogy megyünk osztálykirándulásra, utána Osztályfõnököm szüleihez a tolerancia napján, és bulizunk a tanyán, ami csak annyira tanya jellegû, hogy lent van a térképrõl is, de amúgy medence meg egyéb... Bocsmár... :D Aztán valahogy csak végigszenvedek valami öko-napot szerdán, ha már muszáj... Úgy is lelépek egy óra múlva, ismerem magam. Mégis mi a fenét lehetne csinálni a ligetben 6 órán keresztül, hmm? Ja, semmit. A szerencse, hogy szemben van a könyvtár, és ha nagyon unom magam még simán átbattyoghatok, és belevethetem magam a könyverdõbe. Az is liget, kéremszépen.

És most már tényleg ideje lenne fognom magam és tanulni a sok baromságot. Meals, Eating habits, Family, Travelling, Sports/hobby, Jobs, Internet és sok más nyalánkság. Remélem, kihúzok egy olyan képet, amin egy bazinagy könyvtár van vagy valami nyugágy. És elõadom a hobbim gyanánt, a kedvenc könyvnek bemagolt Harry Pottert. Bizony, cselesnek kell lenni, csak ne vonjon le pontot az az állat, aki vizsgáztatni fog. Na, majd elõadom magam, meg hogy milyen jókislány vagyok - pedig nem... Ja, meg az ID cardot ne hagyjam itthon, mert kiborulok, osztálytársam felküldte Pestre a vizsgalapjával x'D Át fogok menni, át fogok menni, át fogok menni - ez a mantrám. Már vagy egy hete csak ezt szajkózom, csoda, hogy itthonról még nem számûztek mondjuk a Holdra.