Ez van a fejemben. Élmények, érzések, arcok, új dolgok. Teljesen kitöltenek, és nem hagynak nyugodni. Egyik gitártáborból a másikba. El sem tudom dönteni, hol volt jobb. Na, jó, el tudom: a Gitármánia idén abszolút gyõztes a DARKE táborral szemben. Fõleg, mivel utóbbiban nincsen basszusgitáros csoport, viszont van egy rakat ember, akik nem is zenélnek, hanem újságot írnak vagy diákönkormányzatoznak vagymi, mondjuk, nem mintha baj lenne... :) Csupán arról van szó, hogy tényleg ez volt az, amire vágytam. Körülvéve lenni egy csomó zenésszel, akik ugyanolyan hangszeren játszanak, mint én, Magyarország elismert zenészeit megismerni (pl. Szappanos György; Temesi Berci és még mások), és professzionális felszereléseket kipróbálni. Jó érzés volt, hogy végre nem unom magam szét a sok kezdõ gitáros között, akik éppen megtanulják az F-dúrt, hanem basszerozhatok a többiekkel a haladó csoportban. Azt hiszem, ez egy ilyen inspiráló dolog volt az életemben, ahogy a táborban megismert barátnõm mondaná: Ez a négyzetméter most megihlet. Az igazság viszont az, hogy a tábor minden egyes négyzetmétere megihletett. Zenekart is alapítottunk. Aznap ismertem meg a srácokat, de a tábor végére, igazán jó csapat lett belõlünk, aki segít a másiknak, és figyel a többi tagra. Örülök, hogy megismerhettem õket, és, hogy együtt zenélhettem velük. Voltak rossz dolgok, ez mindig így van, mindig vannak, de túl kell rajtuk lépni, és a zenén keresztül sikerült kiadnom mindent. Úgy mentem oda, hogy nem ismertem csak egy embert, de vele is ritkán beszélek, és úgy jöttem el, hogy alig bírtam elszakadni tõlük. És még most is nagyon hiányoznak. Bár, sajnos, kedvenc éjszakai beszélgetõpartneremet, Gábort nem találtam meg, talán majd õ engem, vagy talán majd jövõre... Remélem, hogy most rohadtul csuklotok, srácok! :D Azt hittem, hogy majd anti-szociális leszek, begubózok a kõházba, és alig fogok ismerkedni, erre tessék... Úgy látszik, én igenis nyílt vagyok, csak kell hozzá egy bizonyos társaság, egy befogadó közeg. Es ez most olyan volt. Valami más, valami egészen új, ami egyszerûen ESZMÉLETLEN! Szeretném, ha tarthatnánk a kapcsolatot többekkel is, és nem lenne igaz az a tábori mondás, hogy ami ott történt, az ott is marad... Velem még itt van minden emlékem, és minden mosoly, minden pillantás, amit bezsebeltem az új barátaimtól. Ha valaki pedig elfelejtené az enyémet, annak azonnal küldök egyet: :D