Legalábbis úgy érzem, szárnyra kaptam. Életem félig-legjobb napja. Oké, ez lehet, hogy hülyén hangzott, de talán már sikerült hozzászokni a néha idióta (de azért jó, nem? ;P) kifejezéseimhez, mellesleg, Titi barátom szerint úgy is nyelvújító vagyok. :) Na, szóval, meséltem már ugye, hogy a Gitármánia táborban megismerkedtem Temesi Bercivel, akivel utána persze, fel is vettem a kapcsolatot. Berci eszméletlen basszusgitáros, és megmutatta, hogy a tanításhoz is nagyon ért, sõt, igen alapos. Most hozzá járok tanulni, és minden egyes órával úgy érzem, teljesen megéri, és egyáltalán nem kidobott idõ és pénz. Békéscsabáról Pestre járni nem egy álom, a két és fél órás vonatút borzalom, de nem bánom. Mindent megteszek azért, hogy tényleg basszusgitáros lehessen belõlem, és most elõször érzem úgy, hogy van mire építeni. Most végre teljes a kép, értem az összefüggéseket az elméletben, sõt, még basszuskulcsban is megtanultam kottát olvasni. Tudjátok, hihetetlen nagy lendületet ad az, hogy valaki dicsér, nem az a fajta vagyok, aki elbízza magát. Berci szerint nem kell neki bizonyítanom, õ azért van ott, hogy segítsen, de basszus! Hát hogy a fenébe ne akarnék neki bizonyítani, amikor õ tényleg hihetetlenül jó?! Mondjuk, Berci azt is mondta, hogy tehetséges vagyok. Hogy én? Ezt még sosem hallottam senkitõl eddig, de jól esett, és örülök, hogy annak tart. Még ha nem is igazán tehetséges, hanem inkább szorgalmas vagyok. Kitûztem egy célt, és egyszer elérem, bízom benne, hogy így lesz.

Szóval, köszönöm, Berci, a félig-legjobb napomat! :D
( http://berci.hu/bio - kis infó, ha nem tudod, ki õ)