És persze, bármi képes megihletni az embert. Egy fénykép, egy arc a tömegbõl, egy dal, egy film, egy jó könyv - ó igen, mások írása tud a legnagyobb hatást gyakorolni arra, aki olvassa. Biztos éreztétek már azt, hogy olvastok valamit, mondjuk egy újságcikket, egy verset vagy bármit, és megragad. Egy szó, egy bekezdés vagy az egész úgy összességében... Amikor ez a pillanat eljön, úgy érzem, bármire képes lennék, akár egy egész város kivilágítani azzal a tûzzel, ami bennem ég akkor és ott. És azt a késztetést sem tudom hova tenni, ami hirtelen rámtör, az, hogy alkotnék valamit! Bármit! Nem számít, ha csúnya vagy, ha hamis, a lényeg, hogy megmutassam az egész világnak, ezt én csináltam! Néha legszívesebben lefesteném a dolgokat, hogy sose felejtsem el õket, de persze, nem tudok festeni. :) Azt hiszem, már értitek, mirõl beszélek. Valami megfoghatatlan, ami olykor-olykor elõbújik mélyrõl, és láthatatlan nyomot hagy rajtad. Máskor azt hiszem, képtelen vagyok megtenni dolgokat, elakad a szavam, ha beszélnem kell, inkább feladom, ha más erõsebb, de aztán itt ez a megmagyarázhatatlan érzés, és harcolni akarok. Magamért. Azért, mert tudom, hogy én is érek annyit, én is vagyok olyan fontos. Majd késõbb amilyen könnyen jött, olyan könnyen elillan a magabiztosság, és megint csak egy leszek a sok közül, egy szürke, hétköznapi lány. Semmi különlegesség, semmi csillagszóró... csak én. És akkor újra minden egyszerû lesz, teher a hétköznapok egymásutánja, és korlátoltak a körülöttem élõ emberek. De ezekért a pillanatokért megéri újra és újra végigcsinálni ugyanazt, csak, hogy egy szeletet kapj a tortából, és elmondhasd, hogy nincs nálad szuperebb a világon, és számodra a lehetetlen egy olyan szó, amire nincs szükséged. Inspiráció. Repülni tudnál, eljutni bárhová.
Egyszer azt szeretném, ha valaki, csak egy kis ember is azt mondaná, én vagyok, aki megihlette valamiben. És én erre biztos lennék abban, hogy ez a személy sosem volt kis ember, sõt, még talán gumicsizmát is húznék, és pocsolyákban ugrálnék a boldogságtól. Egyébként utálom a gumicsimát...

Így hajnaltájt nincs is jobb, mint Boyce Avenue covereket hallgatni, mások írásait olvasni, majd alkotni valamit. Sikerült. És most jelentkezzen, aki érti ezt az összevisszaságot és aki szerint nincs rosszabb, mint egy zöld gumicsizma. :) Fussatok, és inspirálódjatok, legyetek büszkék magatokra.