Nem tudom mi történt. A kezdeti lelkesedésem alábbhagyott, mostanra minden motivációm megszûnt létezni, ha eddig volt. Látjátok, már ezt is megkérdõjelezem. Merthogy teljesen kezdek szétesni, kapkodom a fejem össze-vissza, azon görcsölök, hogy legalább bukni ne bukjak, rám nem jellemzõ, pedig most nagyon szarul állok. Valahogy nincs egy kapaszkodó egy cél, hogy felhúzzam magam, egyszerûen képtelen vagyok felállni. Az ember azt hiszi, már ennél úgysem lehet rosszabb, pedig de! És ez most van... Ott vagyok, minden és mindenki alatt, valahogy nem találom azt a lányt, aki eltökélte, hogy a tizenhatos a legjobb lesz... Nagy szart! Ez az évem eddig tele volt szívással, és egyre inkább gyûlölöm ezt az egészet. Ma megkértem anyut, hogy költözzünk el, persze, nem hiszem, hogy el fogunk, de nagyon könnyen megoldana mindent. Egyre inkább Pest felé húz a szívem, lelkem, mindenem. Békéscsaba az a hely lett számomra, ahonnan menekülnék csak...