Íme a 2013-mas Gitármánia Tábor terméke. Természetesen, a táborról is érkezik majd egy beszámoló hamarosan, de elõbb jöjjön a dalszövegem, ami szintén egy külföldi dal magyar változata lett. A tavalyi Free Fallin' után idén egy francia dalt, ZAZ Toujours címû szerzeményét dolgoztam fel. Nos, ez abban különbözik az elõzõtõl, hogy sokkal inkább idézi az eredeti szöveget, sõt, felfoghatjuk akár egy fordításnak is, hiszen még a refrén és a verse rímképletét is megtartottam (aabb, abab). Remélem, tetszeni fog nektek, Lombos Mátron, aki ismét segített engem néhány jó szóval, azt mondta, akkor jó igazán egy dalszöveg, ha az írója benne van. Nos, el kell, mondjam, ez a dal teljes mértékben én vagyok. Ami pedig az egyik legnagyobb elismerés számomra, hogy aki olvasta, az is rögtön azt mondta, hogy hát ez mennyire ashleys, te jó ég, nem mellesleg, Szirtes Edina Mókus is vetett egy pillantást az elsõ változatára (abban még nem volt rím), és neki is elnyerte a tetszését. Hatalmas élmény, és mind Mókust, mind Marcit nagyon tisztelem, és örülök, hogy megmutathattam a dalom nektek is.

Refr.:

Ez a lány mindig olyan volt
Aki kitép a füzetbõl egy lapot
Aki apró szíveket rajzol néha,
Néha a margóra, ceruzával

A kis csibész, aki a földön játszik
És bárányfelhõkre vadászik
Vagy békát fog az árok partján
Majd virágból készít koronát

Mindig én voltam az a gyerek
Aki tarka pillangókat kerget,
Madarak dalát énekli vissza,
És elbújik napraforgók soraiban

Mindig én voltam az a lány,
Aki felhúzza a zöld gumicsizmát,
Aki apró szíveket rajzol néha,
Néha a margóra, ceruzával

Verse1.:

Most pedig mégis itt vagyok,
Elveszve a tömeg közepén,
És ha lábujjhegyre állok
Sem látom a sorok végét

Vagy vonat rázkódik velem
Aztán a metrószél sikít
A visszapillantó tükörben
Felteszek még egy kis arcpírt

Heves viták közepette
Bár a fülem befoghatnám
Kérlek, a nézeteltéréseinket
Felejtsük el inkább

A retour jegyem már megvan
A bõröndök útra készen
Két út elõtt állva,
Melyik mellett döntsek?

Refr.

Verse2.:

Egy másik világ járdáin
Gyalog csak egyenes út járható
Nem lehet eltéveszteni
A kivilágított, hosszú folyosót

Ez nem ötcsillagos hotel
Taxi sem vár a bejáratnál
Nagymama nem fõz neked
És az arcodon ott marad a lekvár

Hatalmas felhõkarcolók mentén
Megszédít a magasság
Nagy városokra nincs szükség
A beton börtönbe zár

Megszökni szeretnék olykor
Bár a múltból jelen lenne
Mikor egy csomag zsírkréta jobb
Ajándék, mint néhány bankjegy

Refr.

Nos, ez lett volna a nagy mû, amire büszke vagyok, tudom, hogy hosszú, de ez mind-mind bennem volt. A dal sajátossága, hogy a refrén a múlt jóságát írja le, azt, amit kedveltem a gyerekkoromban, és azt, hogy mennyire színes is volt, a versékhez képest, amik a jelenben íródtak. A retour jegy is mind azt jelképezi, hogy nem a jövõbe, vagy a jelenbe, hanem a múltba utazom, ami sokat jelentett nekem, illetve éppen annak, aki énekli a dalt, de vissza kell, hogy térjek, mivel képtelenség a múltban élni örökké. A kérdésekre a választ végül a második verse utolsó egysége adja meg, ott nyíltan is kimondom, hogy a régi, gondtalan idõket jobban tudtam értékelni. Ezért a zsírkréta is: fogsz egy kék színt, amivel rajzolhatsz eget, tengert, sõt, delfint is, és tulajdonképpen megfestheted az egész világodat vele, míg a pénzen csak tárgyakat lehet venni, amik idõ után jelentéktelenné válnak. És ha van saját egem, tengerem, delfinem, mit is akarhatnék még többet, nem igaz? :)